Gazsit sorozatos lopásai miatt háromévi börtönre ítélik.
Szabadulása után hazamenve meglepve látja, hogy amikor eljött, csak négy rajkója volt, most meg öt gyerek szólítja apunak.
Kérdőre is vonja a feleségét:
- Te céda, te lotyó, hát amíg én bent raboskodtam, te megcsaltál és szültél a házamba egy idegen gyereket?!
A feleség így vágja ki magát szorult helyzetéből:
- Dehogy idegen az a gyerek, drágám, tőled van az!
Tudod, amikor küldtél magadról egy fényképet a börtönből, én azt magam mellé tettem az ágyban,és folyton csókolgattam.
Hát így lett aztán a gyerek.
Gazsit megnyugtatja a válasz, este békésen le is fekszik.
Aztán hajnaltájt Gazsi fölpattan, s iszonyú haraggal ütni-verni kezdi asszonyát.
- Te mocsok, te ringyó, te cemende, mégiscsak megcsaltál!
- De miért mondod ezt, hites uram, amikor már elmondtam, hogy a fényképedtől fogantam meg.
- Hát épp ez az, ezért vagyok benne biztos, hogy hazudsz!
Mert én a börtönből csak a mellképemet küldtem haza!

Gazsit előállítják a bíróságon.
A bíró kérdi Gazsitól:
- Vádlott! Magát aztán végképp nem értem. Kimenti a folyóból a fuldokló barátját, majd hagyja, hogy fölakassza magát az első fára. Miért?
- Hja, kérem - mondja Gazsi - azt hittem kiakasztja magát száradni.