A 24-es villamoson néha nekem is van szerencsém ahhoz a sofőrhöz, aki végigdumálja az utat. Mindenki dől a röhögéstől. Jelzi pl. hogy a következő megállóban kisebb erőfeszítéssel a jobb oldalon lehet leszállni, erősebbek próbálkozhatnak a bal oldalon is. Majd a köv megállónál szól hogy nehogy rutinból jobbra sorakozzanak, mert itt most a bal oldali ajtókat van kedve nyitni.

A székely fiatalember hazafelé hajt a legelőről és már messziről látja, hogy a kertkapu kifordítva, a ház ajtaja összetörve és furcsán nagy a csend. Beljebb lépve az anyját pillantja meg a konyhában vérbe fagyva. Még beljebb ér, ott a nővére fekszik ugyancsak holtan, de látszik, hogy ő is szörnyen végezte. Ekkor a tisztaszoba felől nyöszörgést hall. Odaérve az apját találja szörnyű tépett seb van a mellkasán, az egyik lába szétmarcangolva, a szája a füléig felhasítva. Döbbenten kérdezi a fiú:
- Mi történt apám?
- Á, fiam ne is kérdezd! Berontott a házba egy óriási medve, elkapta anyádat és a nővéredet, amikor én megpróbáltam a segítségükre lenni, nekem esett és engem is majdnem megölt. Nézz rám, egyetlen csapással felhasította számat a
fülemig.
- És fáj? - kérdi a fiú.
- Csak ha nevetek.