Jean, maga tökéletes inas.
Már harminc éve minden este hatkor felhozza a teámat az emeleti szobámba, és soha, egy cseppet sem löttyintett ki.
Árulja el, hogyan képes ezt megcsinálni?
- Ó uram, nagyon egyszerűen.
A lépcső alján felszívom a pofazacskómba, majd amikor az emeletre érek,
óvatosan visszaköpöm.

- Jean, mi ez a csörömpölés?

- A coca-colás kocsi befordult a melllékutcába.

- És, miért csörömpölt?

- Mert nem volt mellékutca.

- Mondjon egy hosszú szót, Jean!
- Gumi.
- Ez magának hosszú?
- Nem, uram, de nyújtható.

- Hányat ütött az óra, Jean?
- Egyet, uram.
- Egészen biztos benne?
- Persze! Kétszer is elütötte.

Jean benn fekszik a korházban nagyon betegen, és már haldoklik. Bejön meglátogatni az uraság hűséges szolgáját, megáll az ágy végében és így szól:
- Jean, mi ez az egyre távolodó cipőkopogás?
- Elment az életkedvem uram!