A nyuszika már régen látta a rókát, és elindul, hogy meglátogassa. Odafelé azon gondolkozik, hogy hogyan is szólítsa.
Róka elvtárs? Azok az idők már elmúltak.
Róka úr? Urazza őt a fene.
Róka koma? A farkasnak komája, nem nekem.
Egyszerűen lerókázom.

A nyuszika odamegy a rókalyukhoz és bekiált a rókakölyköknek:
- Anyátok itthon van?
- Nincs.
- Szerencséje mert megkefélném.
Másnap megint arra jár és bekiált:
- Anyátok itthon van?
- Nincs.
- Szerencséje mert megkefélném.
Harmadnap megint arra jár:
- Anyátok itthon van?
Pechére a rókamama kirobban a lyukból, és elkezdi kergetni. Nyuszika fut, fut de nem bírja lerázni. Hirtelen átugrik két, szorosan egymás mellett álló fa között. A rókamama utána, de beszorul. A nyuszika megfordul, megkerüli rókamamát és így szól:
- Tudod, ha már egyszer megígértem a kölyköknek.

Nyuszika ül a tóparton, mögé settenkedik a béka és befogja a szemét.
- Na, találd ki, hogy ki az?
A nyuszika hátraemeli a kezét és elkezdi tapogatni a béka fejét.
- Neked se hajad, se füled. Te vagy Niki Lauda.

- Egy mosómedve reggeltől estig szárit, estétől reggelig pedig tereget. Mikor mos?
- ???
- A kémény. (Mi kormos?)