Elmentem a malomba ko ko korán, barát feküdt a Molnárné ha ha harcsa van a víz alatt attól félek megharap.
Minél jobban mondtam neki ba ba barát,annál jobban nyomta be a fa fa farkas van a híd alatt attól félek megharap.
Szeptemberben levágják a ná ná nádat,ne félj kislány megfogom a pi pi pipára gyújt a legény a nádasnak közepén.
A kislány fájdítja a csö csö csöcsét,mert bevette szeretője pö pö pöcsét köll a levélre úgy mehet el Szögedre.
Júliusban szépen szól a kasza,kapa,elő van a szegény ember fa fa faszerszámja,üllője,kaszaköszörülője!

A székely fiatalember hazafelé hajt a legelőről és már messziről látja, hogy a kertkapu kifordítva, a ház ajtaja összetörve és furcsán nagy a csend. Beljebb lépve az anyját pillantja meg a konyhában vérbe fagyva. Még beljebb ér, ott a nővére fekszik ugyancsak holtan, de látszik, hogy ő is szörnyen végezte. Ekkor a tisztaszoba felől nyöszörgést hall. Odaérve az apját találja szörnyű tépett seb van a mellkasán, az egyik lába szétmarcangolva, a szája a füléig felhasítva. Döbbenten kérdezi a fiú:
- Mi történt apám?
- Á, fiam ne is kérdezd! Berontott a házba egy óriási medve, elkapta anyádat és a nővéredet, amikor én megpróbáltam a segítségükre lenni, nekem esett és engem is majdnem megölt. Nézz rám, egyetlen csapással felhasította számat a
fülemig.
- És fáj? - kérdi a fiú.
- Csak ha nevetek.