Építkezésen a művezető nézi, hogy Gazsi már harmadik napja csak üres talicskát tol maga előtt.
Odainti, hogy számon kérje: Mire Gazsi megszólal.
- Jáj drága főnök Úr, hát maga nem lássa, hogy milyen hajtás van itt. Még a talicskát sincs időm megrakni.

Gyerekek! Megcsináltátok a házi feladatot? - kérdezi a tanár néni az alsósokat.
- Iiiiigen.
- Hát te Gáspárka, elkészítetted a házi feladatot?
- Kezsit csókolom a tanítónéninek, ha'persze hogy megcsináltam.
- Hát, akkor mutasd meg!
- Hát esküszöm a nővérem életére hogy megcsináltam!
Hazamegy a kis Gazsi, hát a nővére ki van terítve a konyhaasztalon, és körülötte sír az egész família.
Másnap ismét az iskolában.
- Gáspárka! Szeretném látni a házi feladatodat.
- Csókolom tanító néni, hát ín tínyleg megcsinyátam, csak teccik tudni mostan nem hoztam el.
De esküszöm az anyám íletire, hogy megcsinyáltam!
Gazsi hazaér, hát ott fekszik az anyja felravatalozva, gyászban az egész rokonság.
Harmadnap.
- Gazsika. Mára csináltál házi feladatot?
- Hát én tényleg csináltam tanító néni csókolom..... az apám életére esküszöm!
Gazsika hazaindul, útközben találkozik a faterjával, aki egy kofferral a kezében menekül otthonról.
- Dikmá, hát hova dzsamalsz Dade?
-Én esztet nem bírom Gazsi fiam, én elmegyek innen!
Először a nővéred, aztán idesanyád, most meg a bátyád, Bandi...