Az őrsvezetőnk azt mondta, hogy írhatnánk végre nektek, mert bizonyára láttátok az árvizet a TV-ben, és nagyon aggódtok.

Semmi bajunk. A víz csak egy sátrunkat és két hálózsákot vitt el. Közülünk senkit, mert az árvíz időpontjában valamennyien a hegyekben voltunk, és Kristófot kerestük, aki elveszett. Kérlek, hívjátok fel Kristóf anyukáját, és mondjátok meg neki, hogy már minden rendben, és hogy megkerült. Kristóf nem tud neki írni, mert eltörte mindkét kezét, amikor lezuhant egy szikláról. Kristóf keresésére az őrsvezető terepjárójával indultunk el. Az igen komoly volt. Soha nem találtuk volna meg Kristófot abban a sötétben, ha nem villámlik annyira. Az őrsvezető rohadtul begurult, hogy Kristóf elment a hegyekbe, anélkül, hogy bárkinek is szólt volna. Kristóf mondta, hogy hiszen szólt, csak ez a tűzvész idején volt, és biztos nem hallotta meg.

Tényleg, tudtátok, hogy ha beledobunk egy benzinespalackot a tűzbe, felrobbanhat? A nedves erdő nem égett le, de egy sátrunk igen, meg még néhány ruha. Na meg szegény Pisti is érdekesen fog kinézni, mire újra kinő a haja.

Szombatra otthon leszünk, ha az őrsvezető megjavítja addig az autót. Az a baleset tényleg nem az ő hibája volt! A fékek még jók voltak, amikor elindultunk. Az őrsvezető azt mondta, hogy az autó már annyira öreg, hogy joga volt tönkremenni. Valószínű ezért nem akarta senki sem biztosítani. De összességében azt hiszem, ez az autó tök jó. Akárcsak az őrsvezető. Nem szól be, ha összekoszoljuk a kocsit, és ha nagyon meleg van bent, megengedi, hogy kiüljünk a tetejére. És hogyne lenne meleg bent, ha tízen ülünk az autóban. De mióta megállított minket a rendőr az autópályán, azóta nem hagyja, hogy kint utazzunk.

Mondtam-e már, hogy az őrsvezető tök jó sofőr? A baleset előtt tanította Ricsit vezetni. De nyugi, gyorsan menni csak a hegyi utakon hagyta, ahol nincs forgalom, csak néhány teherautó.

Ma reggel a srácok a szikláról ugráltak a vízbe, és a tóban fürödtek. Az őrsvezető nekem nem engedte meg, mert nem tudok úszni, és Kristófnak, a kezei miatt. Mi ezalatt kajakoztunk. Szép tó. És mély. Bár néhány fa csúcsa kilátszik a vízből. Az őrsvezető nem olyan ideges, mint a többiek. Azon se akadt ki, hogy nem húztunk mentőmellényt. Tudjuk, hogy nagyon el van foglalva az autó szerelésével, nem akarjuk húzni az agyát.

Megszereztük az első életmentő-kitüntetéseket. Amikor Dávid búvárkodott, és elvágta mindkét kezét, mi raktuk fel neki a szorítókötéseket. Márk és én elhánytuk magunkat, de az őrsvezető azt mondja, ez ételmérgezés lehet, azoktól a csirkemaradványoktól, amiket tegnap ettünk. Azt mondta, ő is ugyanígy hányt a kajától, amit a börtönben kapott.

Nagyon örülünk, hogy kijött a börtönből, és a mi őrsvezetőnk lett. Azt mondta, hogy most már sokkal okosabb, és teljesen máshogy csinálná AZT, amit akkor. Nem nagyon tudom, miről lehet szó. De most be kell fejeznem. Indulunk a városba, hogy feladjuk a leveleket, és hogy töltényeket vegyünk. Ne aggódjatok miattam.



Minden OK. Üdv.

Gézuka