Haldoklik az ember. A lelke Szent Péter előtt áll és várja a további sorsát.
- Akkor lássuk, életében milyen ember is volt.
Ki akar róla valamit mondani?
Az első lélek:
- Jó ember volt. Segítőkész, megértő, jó családapa.
A mennybe vele.
A második lélek:
A munkáját mindig becsülettel és tisztességgel végezte.
A mennybe vele.
A harmadik lélek:
- A pokolra ezzel a rohadékkal!
A haldokló lelke:
- Vovka, de hát barátok voltunk!
Vovka lelke:
- Azok voltunk. De egy ízben bementem egy közvécébe.
Ülök a vécécsészén és egyszer csak belép két üzletember külsejű fazon.
A piszuárnál állnak és beszélgetnek.
Hirtelen beront egy bérgyilkos és szitává lövi őket.
A félelemtől kővé dermedtem.
Még a lélegzetemet is visszafojtottam, imádkozom, nehogy észrevegyen.
A haldokló lelke:
- De hát mi közöm nekem mindehhez?
Vovka lelke:
- Mit gondolsz, ki csörgette meg a mobilomat?!

Beteg az orvosnál:
- Doktor úr, rettenetesen nagy az orrom. Nem tudna belőle egy formás, szép új orrot faragni?
- Ebből uram? Akár hármat is!

Nem az az égő, ha traktorral mész diszkóba, hanem az, ha az ekét elfelejted lecsatolni.

- Te Jóska, fogtál ma már valamit a pontyon kívül?
- Hogyne, egy jókora csukát.
- És mekkora volt?
- Túl nagy, úgyhogy visszadobtam.
- Visszadobtad? Hogy-hogy?
- Igen, 43-as volt, az én lábam meg 40-es.