Mindenkinek hinnie kell valamiben. Én azt hiszem, iszok még egyet...

Kedvesem, te vagy a megtestesült költészet. - Az ajkad Weöres, a szíved Arany, az agyad Tompa.

Kolompár a bíróság elé kerül, azzal a vádolják, hogy megvesztegetett egy rendőrt tízezer forinttal, ám ő a vád hallatán méltatlankodik.
- Kérem, szó sincs vesztegetésről - mondja, - csak fogadtunk az engem leállító rendőrrel. Ő megszondáztatott, a műszer szerint piás voltam. Erre én azt mondtam, hogy fogadjunk tízezer forintba, hogy most el fogja venni a jogosítványomat. Ő azt mondta, hogy fogadjunk, hogy nem. Ő nyert.

Valamikor a hatvanas évek elején, Kazal László meghívta egy kávéra Kabos Lászlót a Gerbeaud-ba.
- Hiába, itt sem lehet már rendes kávét kapni - mondja a kis Kabos.
- Dehogynem, megmutatom - mondja kazal. - Pincér!
- Igenis művész úr!
Kazal közelebb inti a pincért és diszkréten megkérdi:
- Zacc van?
A pincér csaknem suttogva:
- Van! Máris hozom!
Két perc múlva egy papírzacskóban hozza a zaccot. Kazal kivesz belőle, elmorzsolja, megszagolja.
- Príma! Van még?
- Persze!
- Kérem az összeset!
Öt perc múlva jön a pincér egy cekkerben jókora papírzacskót hoz.
- Nagyon jó! Nincs több?
- Nincs, ennyi az egész.
- Kiváló! Akkor most kérek szépen két dupla feketét!