A kritikus nagy hévvel udvarol az egyik naívának:
- Édes, tudja, hogy miben hasonlít az ön lába egy tárcaregényhez?
- Ugyan miben? - kérdi szendén a színésznő.
- Mindkettőnek kíváncsi vagyok a folytatására.

- Láttad, milyen ravasz az új kolléga?
- Hogy hogy?
- Ha a főnökkel beszél, akkor behúzza a nyakát, ha titkárnővel, akkor a hasát!

-Móricka! - szólítja föl a számtantanár az egyik leggyengébb tanulóját. - Ha van húsz tojásom, és darabját tizenöt forintért adom, mit fizetsz az egészért?
-Kétszáz forintot.
-Buta vagy! - mérgelődik a tanár, és még egyszer elmondja a feladatot. Móricka azonban kitart a kétszáz forint mellett.
-Ülj le! Majd a Lacika megmondja a helyes választ.
-Lacika - súgja a padtársának Móricka -, egyetlen forinttal se ígérj többet érte!

-Vádlott, húszezer forint pénzbüntetésre ítélem, mert becsmérlő kifejezéssel illette Kovács tizedest! Megértette a büntetést?
-Igen.
-Kíván még valamit mondani?
-Kívánni kívánok, csak az árát sokallom!

-Kázmér, hogyan magyarázod meg a feleségednek, hogy hol voltunk egész éjjel?
-Sehogy, törje ő a fejét!

-Hallottad, hogy a hűtlen asszonyt régen két macskával együtt zsákba varrták, és a tengerbe dobták? - álmélkodik újságolvasás közben Szegedi.
-Nem. Vajon miért hagytak föl ezzel a jó szokással?
-Szerintem nem volt elég macska!