Randin voltam, és ki kellett mennem. Sajna ott nem volt külön lány WC, tehát ami volt oda bementem. Rémálom! Egy fülke volt éppen szabad, de nagy szerencsétlenségemre függönyös, zár nélküli. Legszívesebben visszatartottam volna, de nagyon szorított, tehát beültem. Nyitva volt egy ablak a fülkén belül, és iszonyatosan jött be a hideg. Hallottam, hogy valaki bejött a helyiségbe, de nem érdekelt. Fáztam. Felálltam és megpróbáltam bezárni az ablakot, de olyan ügyetlen voltam, hogy a lábammal feldöntöttem egy vödröt, kiborult a víz, az övem pedig beakadt a függönybe. Megcsúsztam és magammal húztam a függönyt. A fiú, aki éppen bejött, a hasát fogta a röhögéstől, mert alul pucér voltam. Akkor kapkodva felálltam, felhúztam a csuromvizes nadrágot, kiakasztottam az övemet. Azonnal haza akartam menni. Kérdeztem, nincs-e más kijárat, mert nem akartam végigsétálni az embertömegen keresztül víztől csöpögő nadrágban, de nem volt. A srác, akivel jöttem, egy másik lánnyal táncolt, egészen összeborultak. Nagyon megharagudtam rá, nem akartam megkérni, hogy vigyen haza a kocsijával, így aztán gyalogolhattam haza. Az emberek az utcán, vagy döbbent arcot vágtak, vagy megpukkadtak a nevetéstől. A fiú, aki látott a WC-ben, szétkürtölte a dolgot, így hát a suliban minden pasi hülyének néz és nagy ívben elkerül.

Vajon hol ismerték meg az anyukák mindazokat a dolgokat, amiktől úgy féltik a lányaikat?