Julist elszerződtették cselédnek a szomszéd faluba, az országos hírű mintagazdához, aki állítólag takarékos természetének köszönhette a gyarapodását.
A lány pár hónapi munka után egyszer csak otthagy csapot-papot és hazaszökik az apjához.
- Hát beléd meg mi ütött, Julis? - kérdi az apja.
- Még nem telt le az esztendő!
- Tudom, édesapám, de idehallgasson: márciusban kimúlt a gazda tehene.
Egész márciusban marhahúst ettünk.
Áprilisban megdöglött az anyakoca, négy hétig nem volt más, csak disznóhús.
Azután májusban a kanca lehelte ki a páráját, úgyhogy májusban végig lóhúst ettünk.
- Julis, Julis, hát ez még nem olyan szörnyű!
- Igen, de most meg a gazda anyja van a halálán…

A cigány elmegy az orvoshoz kivizsgálásra. Pár hét múlva visszamegy a leleteiért.
- Doktor úr kérem, mi bajom van?
- Baj van, cukros vagy.
- És az mit jelent?
- Azt, hogy sok a véredben a cukor.
- Hol?
- Mindenhol.
- A karomban?
- Ott is.
- A fejemben?
- Ott is.
- És ott lent is, szóval ott is sok a cukor?
- Igen, ott is.
- Akkor értem már a Gazsit. Azt hittem, hogy homokos, közben meg csak szereti az édességet.