Egyik reggel az igazgató bemegy az irodájába, és ott találja az egyik osztályvezetőt, amint épp a titkárnővel csókolózik.
Felháborodva rákiált:
- Géza, hát ezért fizetem magát?
- Nem, uram, ezt ingyen teszem.

- Foglalkozása?
- Postán dolgozom, leveleket pecsételek.
- Nem unalmas?
- Neeem, minden nap más a dátum!

Zöld Trabi
Egyszer a nagykövet urat is hazavittem, mert az ő autója éppen szervizben volt, és elég közel lakunk egymáshoz. Mondtam, hogy a Trabant van nálam. Neki is van humorérzéke, azt válaszolta, annál jobb. A Margit hídon jártunk, óriási volt a dugó, olyan negyven fok lehetett. A motor szokás szerint melegedni kezdett, feltekertem a fűtést, hogy hűljön. Majd elolvadtunk a halszálkás öltönyeinkben. Egyszer csak kigyulladt a piros lámpa - mindjárt forr a víz - gondoltam. Összefoglaltam a helyzetet a nagykövet úrnak: vagy felforr a víz, akkor a nagykövet úrnak ki kell szállnia, és letolni a Trabit a hídról, vagy egy rövid szakaszon ráhajtunk a sínekre, hogy lehűljön a motor. Valami olyasféle választ kaptam: tegyek, ahogy tetszik. Soha nem szabálytalankodok szándékosan, de ha akkor lerobbanunk, megállítottuk volna a fél város forgalmát. Kicsit mentünk a síneken, a piros lámpa elaludt. A nagykövet úr azóta nem kérte, hogy hazavigyem.

Steven Fisher, az angol követség nagykövethelyettese