- Drágám, most, hogy összeházasodtunk és együtt fogunk élni, elmondanám miheztartás végett, hogy mik a szokásos programjaim:
Hétfőn este, munka után a kollégákkal szoktunk kicsit tekézni.
Kedden este teremfoci van, szerdán a focicsapattal közösen meccset nézünk.
Csütörtökön kártyaparti a barátaimnál, pénteken biliárd a haverokkal.
Szombat este egy baráti sörözés a fiúkkal, megbeszéljük a hét eseményeit, lazítunk.
Vasárnap többnyire becsúszik egy mozi.
Hát kb. ennyi. Ez megfelel neked, Drágám?
- Persze, Édes. Én is elmondom neked, hogy én hogy osztom be az estéimet, ezt sokkal egyszerűbb megjegyezni, mint a tiédet:
Én minden este 9-kor kefélek, aki itt van, itt van, aki nincs, az nincs.

Jean, maga tökéletes inas.
Már harminc éve minden este hatkor felhozza a teámat az emeleti szobámba, és soha, egy cseppet sem löttyintett ki.
Árulja el, hogyan képes ezt megcsinálni?
- Ó uram, nagyon egyszerűen.
A lépcső alján felszívom a pofazacskómba, majd amikor az emeletre érek,
óvatosan visszaköpöm.

- Kérem, lehet önöknél kártyával fizetni? - kérdezi aggódva a sorra kerülő vásárló a pénztárost.
- Természetesen! - válaszolja a pénztáros.
- Phűű, de megkönnyebbültem, akkor tessék, itt van egy király meg egy ász.