A székely legény hazaviszi leendő feleségét, hogy bemutassa szüleinek, mire az apja a fülébe súgja:
- Ne vedd el fiam, tőlem van.
Legközelebb beállít a fiú egy másik lánnyal, az apja megint a fülébe súgja:
- Ne vedd el fiam, tőlem van.
Egy idő után a fiú beállít egy újabb lánnyal, mire az apja megint félrevonja:
- Ezt se vedd el fiam, ez is tőlem van.
Az anyja nem bírja tovább szó nélkül, magához inti a fiát:
- Fiam, vedd el bármelyiket, te meg nem apádtól vagy.

Székely a fiával fát vágnak az erdőben.
A fiú odaszól az apjának.
Édesapám, viszont látásra.
Mi van fiam, felém dől a fa?
Dehogy is, csak hazamegyek.

Székelyföldön, Csíkszeredában a vonatállomás melletti kocsmában egykedvűen üldögélnek és iszogatnak a székely favágók. Egyszer csak kivágódik az ajtó, süvít befelé a hideg téli szél, betoppan három tüszős-bocskoros román és köszönés nélkül ékes román nyelven az egyikük beleordítja a kocsma köményes pálinkagőzös levegőjébe, hogy:
- Cind pleaca trenul la Mures???!!! (Mikor indul a vonat Marosra?)
A székelyek csak ülnek, eltelik 3 perc, senki nem szól egy szót sem. Az egyik legnagyobb góbé leteszi a poharat, rájuk néz és azt mondja:
- Tekenyőt a beleidnek hoztál-é???