A moszkvai Kremlnél az éjszakai szolgálatot teljesítő őr éjfél előtt néhány perccel egy nagyobbfajta alakot lát feltűnni maga előtt. Ráfogja a puskáját:
- Állj, ki vagy?
- Ne lőj, én vagyok Péter cár szelleme!
Majd azon nyomban el is tűnik. Éjfélkor egy kisebbfajta alak tűnik fel. A katona arra is ráfogja a fegyvert:
- Állj, ki vagy?
- Ne lőj, én vagyok Katalin cárnő szelleme! Ezzel ez a tünemény is szétfoszlik. Éjfél után valamivel egy újabb alak tűnik fel.
- Te meg kinek a szelleme vagy?
- Menj a fenébe, most jövök a melóból.

Kedves emberek!
Nem kertelek. Ezennel bevezetek egy szellemes jelenetet, melyben ketten jelennek meg. Egy ember, s gyereke. Ezen ember, s gyereke, egy helyre mennek, mely helyen fegyencek keseregve senyvednek, mert nem mehetnek el semerre. Ezek ketten egy kerekes szerkezetre epekednek, mely menetrendekben szerepel, de e percben messze tekereg. E helyzetben fecsegnek. Egy mese lesz ecsetelve, melyre eme gyermek hevesen fel-fel nevet. De e jelenet nem lesz kellemesen befejezve, mert e kegyetlen ember nem egy neveletlen gyermeket szeretne, s erre fel rettenetesen fenyeget. Gyermeke ne fecsegjen feleslegesen ellenben ehelyett legyen csendben!