Egy magányos öregasszony minden délben a harmadosztályú vendéglátó-ipari üzemegységben ebédel.
Szerény fogyasztása miatt amúgy sem nézik túlságosan jó szemmel, de az egyik felszolgálónak különösen a bögyében van, mégpedig egy sajátos szokása miatt:
étkezés előtt megtörli az evőeszközt az abroszban.
Egy napon már nem tűri tovább, mit művel a néni, s háborgó önérzettel az asztalához lép:
- Asszonyom, lesz szíves nálunk mellőzni ezt a kulturálatlan viselkedést!
Először is: a mi evőeszközeink tiszták!
Másodszor pedig ön csúnyán összepiszkítja velük az abroszt.

- Attól tartok, önnek büntetést kell fizetni azért a sügérért, amit kifogott - mondja a horgásznak a halőr. - Ennek a halnak a fogási ideje már lejárt.
- De hát eszem ágában sem volt kifogni, felügyelő úr. A dolog úgy áll, hogy ez a gaz hal állandóan leráncigálta a horgomról a csalit. Ezért elhatároztam, inkább kihúzom a gazfickót, hadd úszkáljon addig a vödrömben, amíg befejezem a horgászást.

Egy járókelő kérdezi a másiktól:
- Meg tudná nekem mondani, melyik a legrövidebb út az állomásra?
- Nem tudom.
- Miért, nem idevalósi?
- De igen, csak én taxisofőr vagyok.