2. világháborúban a németek üldözik a partizánokat.
Kiérnek egy tisztásra.
A legokosabb partizán azt mondja:
- Ott egy kút, másszunk le!
Így is tesznek. Odaérnek a németek a kúthoz. Azt mondja az egyik német:
- Lehet hogy bementek az erdőbe.
Jön vissza a visszhang a kútból:
- Lehet hogy bementek az erdőbe.
- De az is lehet, hogy lementek a kútba.
Jön a visszhang:
- Lehet, hogy lementek a kútba.
- Dobjunk egy gránátot a kútba.
Jön a visszhang a kútból:
- ...lehet hogy bementek az erdőbe.

Öreg parasztember bemegy Monte Carlóban a casinóba.
-Kártyázni szeretnék!
Összenéznek a spílerek:
-Jól leszedjük az öreget.
Leülnek, már éppen osztanának, amikor az öreg megszólal:
-Az a baj, hogy én csak egy fajta kártyajátékot ismerek, az a neve, hogy Parapittyó.
-Ezt nem ismerjük, de sebaj, néhány körön keresztül megtanuljuk.
Leosztják a lapokat, felveszik, az öreg megnézi a lapjait, bedobja, s megszólal:
-Parapittyó!
azzal besepri a téteket.
Következő körben ugyanez történik.
Összenéznek a többiek: hiszen ez nem nehéz, csak azt kell mondani, hogy parapittyó és jó gyorsan bedobni a lapokat.
Eddig soha nem látott mennyiségű tét gyűlik össze az asztalon.
Mindannyian egyszerre kiáltják: -Parapittyó és már vinnék is a tétet.
Mire az öreg bácsi, ujját ingatva: Na-na. - ROYAL PARAPITTYÓ!