Kihívják az orvost egy komplikált esethez.
Rohan be a beteg szobájába, pár perc múlva kiszól az ajtón:
- Kérek egy kalapácsot!
A rokonok csodálkoznak, de nem mernek ellenkezni.
Gyorsan kerítenek neki egy kalapácsot.
Pár perc múlva megint kinéz az ajtón:
- Gyorsan egy harapófogót!
Hű, de nagy baj lehet! Sürgősen hozzák neki amit kért.
Megint eltelik egy kis idő, az orvos kiszól:
- Most meg egy vésőt! Siessenek!
- Doktor úr, az Isten szerelmére, mégis, mit művel odabent!?!
- Nem tudom kinyitni a táskámat.

Arisztid és Tasziló baktatnak a Stefánián.
A tavasz csábító illatokkal teli, a fák izgalmasan lengedeznek.
Egyszer csak Tasziló majdnem fölbukik, utolsó egyensúlyi helyzetében szökken egyet. Nem sikerül kikerülnie. Belelép valami barna, henger alakúba, amely mállik...
Tasziló undorral lehajol, két ujjával óvatosan fölveszi, megszagolja, szájához emeli, lassan beleharap, majd megvetően eldobja:
-Ahhrisztid bahhrátom, azt hiszem, hogy ez szahhr!
Arisztid villámgyorsan lehajol, fölkapja, a másodperc törtrésze alatt ujjai közé csípi,megszagolja, mohón beleharap...
-Tasziló bahhrátom, én is úgy gondolom, hogy ez szahhr!
Milyen jó, hogy nem léptünk bele!