A tanárnő osztálykirándulásra viszi a növendékeit.
Turistaházban töltik az éjszakát.
Tekintettel a környék nem éppen biztató hírére, a tanárnő, hogy minden eshetőségre felkészítse a csitri lányokat, felteszi a kérdést:
- Hát arra gondoltatok-e már, mihez kezdenétek, ha éjszaka a szabadban rátok támad egy férfi?
- Elfutnánk! - felelik a lányok kórusban.
A tanárnőnek feltűnik, hogy egyik diákja hallgatott.
- És te?
- Én bizony megállnék. -És?
- És felemelném a szoknyámat.
- Micsoda? - készülődik a felháborodás a tanárnőben, de a lány még folytatja is:
- Aztán megkérném a férfit, hogy tolja le a nadrágját.
- Te szemérmetlen, te elfajzott, te… - a harag és a döbbenet elfogja a tanárnő hangját, így a kislány befejezheti a mondatot:
- Akkor aztán kiderülne, melyikünk tud így gyorsabban futni!

Itt vagyok én ujbúl igyanak a burbul.

Egy hölgy állít be felháborodottan a patinás cukrászdába:
- Kérem - mondja a főnöknek -, a sütemény, amit reggel vásároltam, ehetetlen!
- De asszonyom - mondja az indignált főnök -, már bocsásson meg, de ez lehetetlen állítás! Én harminc éve készítek süteményt...
- És miért csak most adta el?