Julist elszerződtették cselédnek a szomszéd faluba, az országos hírű mintagazdához, aki állítólag takarékos természetének köszönhette a gyarapodását.
A lány pár hónapi munka után egyszer csak otthagy csapot-papot és hazaszökik az apjához.
- Hát beléd meg mi ütött, Julis? - kérdi az apja.
- Még nem telt le az esztendő!
- Tudom, édesapám, de idehallgasson: márciusban kimúlt a gazda tehene.
Egész márciusban marhahúst ettünk.
Áprilisban megdöglött az anyakoca, négy hétig nem volt más, csak disznóhús.
Azután májusban a kanca lehelte ki a páráját, úgyhogy májusban végig lóhúst ettünk.
- Julis, Julis, hát ez még nem olyan szörnyű!
- Igen, de most meg a gazda anyja van a halálán…

Miért váltál el a feleségedtől?
- Mert egy fejjel magasabb volt nálam.
- De hát az még nem olyan nagy baj.
- Láttad volna azt a fejet. . .

Az apa megkérdezi a kannibál fiát:
- Mit csinálsz fiam?
- Kergetem a bácsit a fa körül.
- Hányszor mondjam, hogy ne játssz az étellel?!

Mi az bokorban egy csontváz? -A tavalyi bújócska nyertese.

- Milyen a szibériai WC?
- ???
- Két karó. Kapaszkodsz az egyikbe, a másikkal meg távol tartod a farkasokat.