Két székely találkozik:
- Szervusz barát!
- Semmi barát!
- Aztán miért?
- Mert megházasodtam!
- Az már jó!
- Semmi jó!
- Aztán miért?
- Mert öreglányt vettem el!
- Az már baj.
- Semmi baj!
- Aztán miért?
- Mert házat is vettem!
- Az már jó!
- Semmi jó!
- Aztán miért?
- Mert a ház leégett!
- Az már baj!
- Semmi baj!
- Aztán miért?
- Mert az anyósom is benne égett!

A székely és a fia döntik a fát az erdőben.
- Hát, isten vele, édesapám.
- Hová mész fiam?
- Én sehova, de édesapám felé dől a fa.

Az öreg székely dolgozik a földjén napestig, elfárad és haza megy. Másnap reggel mikor a földjéhez ér, látja hogy sürgés forgás van a földjén. Dózerok, markolók, úthengerek.
Oda rohan és zaklatottan megszólal:
- Na de uraim mezőimre út?

A székely este kimegy az udvarra. Egy kis idő, múltan belép az ajtón, a nadrágszára vizes. Mire az asszony:
- Esik?
- Nem, fúj.

A székely bemegy a családjával a városba, egy szállodában vesznek ki szobát. Éppen a fiával bámészkodik a székely a hallban, mikor felfigyel egy középkorú molett nőre. Az megnyom a falon egy gombot, kinyílik egy ajtó, a nő belép.
Az ajtó becsukódás után fél perccel újra kinyílik, és egy fiatal, karcsú nő lép ki.
A székely megszólal:
- Áron! Hozd anyádat!