Julist elszerződtették cselédnek a szomszéd faluba, az országos hírű mintagazdához, aki állítólag takarékos természetének köszönhette a gyarapodását.
A lány pár hónapi munka után egyszer csak otthagy csapot-papot és hazaszökik az apjához.
- Hát beléd meg mi ütött, Julis? - kérdi az apja.
- Még nem telt le az esztendő!
- Tudom, édesapám, de idehallgasson: márciusban kimúlt a gazda tehene.
Egész márciusban marhahúst ettünk.
Áprilisban megdöglött az anyakoca, négy hétig nem volt más, csak disznóhús.
Azután májusban a kanca lehelte ki a páráját, úgyhogy májusban végig lóhúst ettünk.
- Julis, Julis, hát ez még nem olyan szörnyű!
- Igen, de most meg a gazda anyja van a halálán…

Egy férfi beállít a krematóriumba:
- Hajlandók elégetni az anyósomat?
- Hogyne kérem. Méltóztassék idehozatni a holttestet.
- Nem értik, kérem. Ha már meghalt, akkor nem kellene elégetni!

- Mi az? Feldobod semmi, leesik röfög? - Mindegy, csak malacra essen.

- Mi az? Feldobod fehér, leesik sikít? - Menyasszony.

- Hogy hívják a kínai futónőt?
- ???
- Suhanapuna.