Két úriember utazik a vonaton valamikor a 70-es évek elején. Egymással szemben ülnek.
Az egyik lába között egy üveg demizson van, amit néha-néha meghúz.
A másikat irritálja a finom pálinkaszag, nem sokáig bírja, kifakadva így szól a "pálinkás" úriemberhez:
- Ember! Van magának lelkiismerete? Itt issza nekem a jófajta pálinkát, engem meg még véletlenül sem kínál meg?
- Node jó ember, én tüdőbajos vagyok.
- Mit számít az? Én meg termelőszövetkezeti tag vagyok.

Méghogy tetőfedő!!! Hát minek a tetőt még plusz lefedni?!

A stressz az, amikor üvöltve ébredsz fel, aztán rájössz, hogy nem is aludtál.

A cowboyok iszogatnak a kocsmapultnál. Egyszer csak berúgja az ajtót egy kistermetű legény, és harsányan beüvölt:
- Ki festette kékre a lovamat?
Mire feláll egy hatalmas, vállas cowboy és odalép hozzá:
- Én voltam. Akarsz valamit?
A kicsi hátrál egy lépést:
- Ó ... Csak azt szeretném mondani, hogy már szárad, lehet lakkozni.

- Te Attila, miért van az, hogy este olyan savanyú és zöld a kezed, de reggel már piros és édes?
- Éjjel ér kezem.