Újonc katonáknak letelik az első hét.
Az őrmester odamegy az egyikhez és kérdi:
- Na fiam, milyen volt az első napja?
Mire a sorkatona:
- Uram, nem emlékszem rá!
Őrmester:
- Hogy-hogy?
Sorkatona:
- Mivel egészen kicsi csecsemő voltam!

Kevés vagy, mint sünben a dauer!

A család együtt ebédel. Az anyuka tanítja a kislányát, hogy kell szépen enni.
- Bal kezedbe fogod a villát, jobb kezedbe pedig a kést.
- De anyu, akkor melyik kezemben fogom a húst?

A feleség dühösen támad rá hazaérkező férjére, akinek meglehetősen borgőzös a lehelete és egy rúzsfolt díszíti a gallérját:
- Remélem, valami nyomós indokod van arra, hogy miért reggel hatkor állítasz haza!
- Igen, a reggeli.

Béla egész nap bűnösnek érezte magát, egyszerűen nem tudta magát túltenni a történteken, és nem tudott másra gondolni, a bűntudat és a szégyen elviselhetetlen volt számára, és két hang viaskodott benne.
Az egyik szerint:
- Béla, ne aggódj emiatt, nem te vagy az első orvos, aki lefeküdt a betegével és nem te leszel az utolsó sem. Különben is egyedülálló fiatalember vagy, ne problémázz ezen. - így az egyik hang.
Mire a másik hang, kérlelhetetlenül zökkentette vissza a valóságba:
- Béla, te állatorvos vagy, vazze!!!