Ismét kitör a balhé a magyar és a román kormány között, és előkerül a régi vita, hogy kié is Erdély, és mihez van joguk a magyaroknak. Ez így nem mehet tovább, határozzák el, és a koppenhágai nemzetközi bírósághoz fordulnak. A magyar követ jut először szóhoz:
- Amikor bejöttünk a Kárpát-medencébe, lepányváztuk lovainkat, főztünk egy gulyást, és ledőltünk. Reggel viszont sehol sem találtuk a lovainkat. Az avarok elárulták, hogy a románok voltak.
- Hazugság! - ugrik fel a román diplomata. - Ott se voltunk!
- Hát ez az. - mondja somolyogva a magyar követ - Akkor meg mit énekelnek itt az ősi földről.

Esni csak lefelé lehet, felfelé soha.

- Miért kapott Csaucseszku fizikai Nobel-díjat?
- Mert bevezette az emberek közé a feszültséget, a boltokba a voltot és a föld alá az ellenállást.

- Jean, hány fok van idebent?
- Tizennyolc fok, uram.
- És odakint?
- Két fok, uram.
- Akkor nyissa ki az ablakot, Jean, hadd jöjjön be az a kettő is.

A részeg felszáll a buszra, és ledobja magát egy székre egy öregasszony
mellett. Az öregasszony végigméri, majd rosszallóan megszólal:
- Fiam, te a legjobb úton haladsz a Pokolba!
A részeg felugrik:
- Affene, már megint rossz buszra szálltam.