Az új tanítónő elé jóképű legényt küldenek a vasútállomásra. Felrakja a legény a csomagokat a szekérre, a csinos tanítónőt maga mellé ülteti a bakra. A falu szélén a legelőn egy bika éppen közösül a tehénnel. A városi tanítónőt ugyancsak lenyűgözi a látvány, s azt kérdezi a legénytől:
- Honnan tudja a bika, hogy... izé... szóval, hogy mikor alkalmas a pillanat?
- Elárulja azt a nőstény illata.
Hajtanak tovább, most egy csődört és egy kancát látnak hasonló helyzetben.
- És a csődör honnan tudja? - kérdi a kíváncsi nő.
- Neki is a nőstény illata árulja el. Ahogy a birkáknak vagy a kutyáknak is.
Megérkeznek a szálláshoz:
- Köszönöm a fuvart! - mondja a tanítónő. - És látogass majd meg egyszer, ha már elmúlt a náthád!

A szakácsnő és a szobalány beszélget:
- A nagyságos úr néha a kezembe szokott csúsztatni valamit - mondja a szakácsnő.
- Az semmi. Nekem még a számba is - válaszol a szobalány.

- Mondd, mennyi az idő?!
- Úgy érted most?

Az igazi programozó vagy tudja a felesége nevét, vagy nem, de az ASCII kódtáblát fejből tudja.

Ha két hideg, esős nap után végre ragyogó napsütésre ébredsz, akkor biztosan hétfő van.