Kovács úr a feleségével és az anyósával nyaral Jeruzsálemben.
Egyik napon anyósa hirtelen belázasodik, majd meghal.
Egy temetkezési vállalkozó felajánlja, hogy helyben eltemetik az elhunytat.
- Nem, köszönöm, inkább hazaszállíttatjuk - hárítja el az ajánlatot Kovács.
- De miért? Nagyon szép ceremóniát tudunk szervezni - próbálkozik a temetkezési vállalkozó.
- Nézze, uram! Kétezer éve eltemettek itt egy fiatalembert, aki három nap múlva feltámadt.
Nem akarok kockáztatni...

- Mi az? Nappal ugat éjjel úszik?
- Az anyós protézise.

A vő az anyósnak viccet mesél.
- Jaj, félholtra nevettem magam!
- Várjon anyuka, most elmondok még egyet!

- Mennyi ideje vagy házas?
- Éppen öt éve!
- No és még nem ért semmi családi öröm?
- Dehogynem! Tavaly temettük az anyósomat.

Az én családom olyan, mint egy ország. - mondja a férfi a kollégájának.
- Feleségem a pénzügyminiszter, anyósom a hadügyminiszter, leányom a külügyminiszter.
- És mi a te funkciód?
- Én vagyok a nép, én fizetek!