Ötéves lehetett a nővérem, felvilágosították az óvodában, hogy a fiúknak fütyijük, a lányoknak pedig cunikájuk van. Hazafelé kérdezte édesanyát:
- Anya, úgy hallottam, Lajoskának fütyije van, igaz?
- Igaz.
Közben hazaértek.
- És apának is?
- Apának is.
- Bátyádnak is?
- Neki is.
Bátyám pont nálunk volt. A nővérem berontott az ajtón és mondta bátyámnak:
- Hadd lám, mutasd meg!

Megy haza a rendőr, és már messziről kiabál a feleségének, hogy húzza be a redőnyöket, és bújjon a takaró alá. Az asszony nagyon örül, hogy lesz valami. A rendőr besiet a szobába, az asszony mellé bújik a takaró alá, és így szól:
- Nézd, hogy világít az új kvarcórám!

- Apu! Mi kulás?
- Az orrod, fiam.

Akkora paraszt vagy, hogy ha leesne a göncölszekér az égből, te azt is megraknád trágyával.

Én úgy vagyok a hányással, mint Ady a vers írással, egyre könnyebben és egyre mélyebbről jön.