Egy nyuszinak sikerült megszöknie a laboratóriumból, és miután átjutott a kerítésen, és érezte a füvet a lábai alatt, összetalálkozott egy csapat vadnyúllal.
- Sziasztok!
Én egy laboratóriumi nyuszi vagyok.
Ti igazi vadnyulak vagytok?
- Igen.
A kis szökevény evett a fűből, és nagyon ízlett neki.
- Mi mást csináltok itt kint? - kérdezte.
- Látod azt a nagy földet?
Azon répát termelnek. Abból eszünk. Odamentek, ettek egy csomó répát.
- Még mit csináltok?
- Ott vannak a lányok... velük szoktunk hancúrozni.
A nyuszi odamegy, egy óra múlva jön vissza.
- Ez tényleg fantasztikus, de sajnos vissza kell mennem.
- Miért?
- Majd meghalok egy szál cigiért!

A nyuszika már régen látta a rókát, hát elindul, hogy meglátogassa. Odafelé azon gondolkozik, hogy hogyan is szólítsa:
- Róka elvtárs? - azok az idők már elmúltak.
- Róka úr? - urazza őt a fene.
- Róka koma? - a Farkasnak komája, nem nekem.
- Aha, egyszerűen lerókázom.

A nyuszika a patak tükrében piros pöttyöket nyomogat az arcán. Arra sétál a róka. Jót mosolyog a látványon:
- Mi van nyuszika? Pubertás?
- Frászt! Sörét.

Tudod, mikor van igazán nagyon hideg?
- Na?
- Mikor a jeges medve is csak szívatóval indul.