A nyuszi egy kicsit felöntött a garatra, s éjfélkor ballag hazafele.
Az erdő közepén elnyomja az álom, s ott azonmód elalszik.
Arra jár éppen a farkas, észreveszi a könnyű zsákmányt, már rá akarja vetni magát, amikor a fák közül előugrik egy másik farkas is.
A két vadállat egymásnak esik, végül mindketten ott maradnak a földön elnyúlva.
Reggel a nyuszi felébred, látja ám maga mellett a két döglött farkast.
Megcsóválja a fejét, s így szól magában:
- Nem szabad nekem innom! Ha részeg vagyok, mindjárt agresszív leszek és garázdálkodom.

Nyuszika elmegy a farkashoz, kölcsönkérni a kalapácsát. Egész úton azon morfondírozik:

- Nem fogja odaadni. Biztos nem adja. Egész biztos nem adja oda.

Végül egészen feldúlva érkezik a farkashoz.

- Tudod farkas? Ízéld meg a kalapácsod!

A nyuszigyerek sírva megy haza. Az apja megáll előtte, feltűri a karjain az ingét, és így szól:
- Ki bántott fiam?
- A medve! - szipogja a kisnyuszi.
Az apja lehúzza a karjain az ingét és így szól:
- Te bajod! Miért szívóztál vele.

Nyuszika megáll a hóember előtt:
- Ide a répával vagy hozom a hősugárzót!

Zöld erdőben jártam, részeg nyuszit láttam.
Le akart itatni, leültünk hát piálni.
Sokat ittunk, de nem eleget,
Adjál sört, de ne keveset!