Felmérések szerint a felnőttek is sok mesét olvasnak.
Különösen választáskor.

Hogy hívják a szegedi láthatatlan embert? - KÖDMÖN.

- Te, apjuk, figyelje már! A gyerek nem száll le a nyakamról, hogy vagy vegyek neki biciklit, vagy játsszak vele papás-mamást.
- Hát asszony, pénzünk nincsen a biciklire, úgyhogy játsszál vele, amit akar, hogy maradjon békén!
- Anyúúú, vegyünk nekem bicikliiit!
- Már mondtam, kisfiam, hogy nincs rá pénzünk.
- Jó, akkor játsszál velem papás-mamást!
- Na jó, hogy kell azt játszani?
- Hát, fürödj meg, aztán öltözz hálóingbe (anyuka megteszi). Most bújj be az ágyba, és várjál rám! (anyuka ezt is megteszi)
(gyerek felöltözik apja ruhájába, fogja apja táskáját, benyit a hálószobába és odaszól anyukának)
- Hé, asszony, öltözzé'! Megyünk biciklit venni a gyereknek!

A kis mátrai falucska élelmiszerboltjába belép egy úr.
- Jó napot! Van rohadt paradicsomjuk?
- Hogyne, uram, mennyit parancsol?
- Megveszem a teljes készletet.
A kereskedő lelkesen találgat:
- Igen, sejtem, miért. A minisztert ma ide várják, és ön olyan fogadtatásban akarja részesíteni, amilyet érdemel.
Az úr a fejét rázva:
- Nem, uram. Én vagyok a miniszter.