Lányom két éves lehetett, jött a barátnőm meglátogatni minket. Leültünk a gyerekszobában a földre Barbizni hármasban, közben beszélgettünk, öltöztettük a babákat. Felnézek, a férjem áll az ajtóban és vigyorog:
- Hol a gyerek?
Megunt minket, átment az apjához a másik szobába... mi meg ott babáztunk...

Egy német, egy lengyel és egy olasz férfi várakozik a szülészeten.
Hamarosan megjelenik egy nővérke egy fekete kisbabával a karján.
Odafordul a legyelhez:
- Ez a maga gyermeke?
- Nem, nem az enyém.
Kérezi a némettől:
- Talán a magáé?
- Biztos, hogy nem az enyém.
- Akkor a magáé? - néz rá az olaszra.
- Lehet, mert az én feleségem mindent odaéget!

Ez az idióta foci csúfoló nem nézte a magyar válogatott, és a többi, az utánpótlások a gyerekek edzései? Talán ő jobb lenne a pályán?

Lesz újra magyar foci, főleg, ha megszűnne a pilóták futtatása.

Biztatásra van szükség, és nem a lebunkózásra! Wezt is vegyék számításba a közléskor.

Az anyós viccek is ízléstelenek, mert az anyós a másik édesanyja. Neki hogy esik. Aki szereti a párját az nem sérti meg az Édesanyjával.

Én tisztelem, és szeretem az Anyut, a feleségem édesanyját.
Péter