Két székely egy élő mókust akar átcsempészni a határon. Ahogy a vámhoz közelednek, az egyikük beteszi a mókust a nadrágjába. Hősiesen eljut a vámosig, ott hirtelen kikapja a mókust és földhöz vágja.
- Ó te idióta, - szidja a társa - hát nem tudtál volna várni még két percet, amíg átjutunk?
- Ami sok, az sok! Ez a rohadt mókus előrenézett, talált két mogyorót s elkezdte hámozni azokat. Ezt még bírtam. Azután hátra nézett, talált egy odút s megpróbált bejutni. Ezt is bírtam. De mikor a mogyorókat be akarta vinni az odúba, hát az már sok volt.

Festi a lakását a család, nem gondolván arra, hogy milyen magasak a szobák, hát miért is ne, rövid a létra! - az asszony kíváncsian kérdezi.
Lajoskám, hogy fested majd ki a mennyezetet?
- Hát úgy édesem, hogy felidegesítesz, és máris a plafonon leszek!

A csinos fiatalasszonytól kérdik a kolléganői:
- Nagyon fáradtnak látszol. Nem aludtad ki magad?
- Nem, a postás hajnali ötkor felébresztett. De ez volt az utolsó eset.
- Miért, bepanaszoltad a főnökénél?
- Nem, csak többet nem alszom vele.

A bíró a futballmérkőzés előtt magához hívja a két csapatkapitányt.
- Még valamit, fiúk! Nem akarok semmiféle durvaságot vagy verekedést!
- Ez az utolsó kívánsága, uram?