Ülök a lökösházi vonaton. A másik üléssorra leül egy úriember. Előtte szépen felakasztja a kabátját, felteszi a polcra a kalapját, sálját, táskáját, elővesz egy újságot és kényelmesen elkezd olvasni. Jön a haverom:
- Szervusz komám, te is Pestre mész ?
- Igen.
- Jaj, de jó legalább majd végig beszélgetünk.
Az úriember gyorsan összeszedi a cuccát és lerohan a vagonból, azt hitte, hogy rossz vonatra szállt. Utánaszaladok és nagy bocsánatkérések közepette tisztázom a félreértést.

Nem esik messze a vak a botjától.

Két ember beszélget:
- Magának meg mi baja?
- Ma jött az anyósom vonattal és a vonat kisiklott.
- És?
- Az anyósom megmenekült.

A munka élteti az embert, de a pihenés sem ölt még meg senkit!

- Szóval maga ezzel a lábtöréssel elment egy csontkovácshoz.
Na és milyen badarságot mondott magának?
- Azt, hogy jöjjek el magához, doktor úr.