A főnök gyanúsnak tartja, hogy az egyik beosztottja minden nap eltűnik egy órára. Felfogad egy magánnyomozót, hogy utánajárjon a rejtélyes eltávozásoknak. A nyomozó annak rendje és módja szerint követi a beosztottat, mikor az elmegy. Másnap beszámol, mit látott.
- Hát kérem, Kovács úr elhagyta az épületet, majd elhajtott a kocsijával a házához. Megebédelt az otthonában, majd szeretkezett a feleségével. Ezután elszívott néhányat a kubai szivarjai közül. Végül visszatért a munkába.
- De hiszen ez pompás! Már valami rossztól féltem.
- Öööö ... uram, megengedi, hogy tegezzem?
- Hát persze.
- Akkor hadd mondjam el ismét. Kovács úr elhagyta az épületet, majd elhajtott a kocsiddal a házadhoz. Megebédelt az otthonodban, majd szeretkezett a feleségeddel. Ezután elszívott néhányat a kubai szivarjaid közül. Végül visszatért a munkába. Érted már?

Az embert azért áldotta meg az Isten képzelőerővel, hogy lássa milyen lehetne, és azért áldotta meg humorérzékkel, hogy el tudja viselni, amilyen.

Az orvostudományi egyetemen egy csinos medikát vizsgáztat a professzor. Megkéri a kolleginát, hogy egy csontvázon mutassa meg, hol lehettek az erogén zónák. A hölgy bizonytalanul mutat a lágyék felé:
– Valahol itt helyezkedett el a férfi nemi szerve...
– Valószínűleg, kedves kollegina. De csak alkalmanként, mert ez itt egy női csontváz!