A tanitó néni kérdezi az iskolában a gyerekeket:
- Mi az, négy lába van, barna és az erdőben él?
- Medve! - kiabálják a gyerekek.
- Jó a gondolat - mondja a tanitó néni -, de lehetne őzike is!
A tanító néni folytatja:
- Mi az, zöld, fűben van és ugrik?
- Béka! - kiabálják a gyerekek.
- Jó a gondolat - mondja a tanító néni -, de lehetne szöcske is!
Ekkor Jancsika megkérdezi a tanító nénit:
- Mi az, amit ha a tanító néni a szájába vesz, akkor nagy és kemény, s mikor kiveszi, kicsi és puha?
A tanító néni hatalmas pofont kever le Jancsikának, de az csak folytatja:
- Jó a gondolat, de lehetne rágógumi is!

A nyuszika már régen látta a rókát, hát elindul, hogy meglátogassa. Odafelé azon gondolkozik, hogy hogyan is szólítsa:
- Róka elvtárs? - azok az idők már elmúltak.
- Róka úr? - urazza őt a fene.
- Róka koma? - a Farkasnak komája, nem nekem.
- Aha, egyszerűen lerókázom.

A nyuszika a patak tükrében piros pöttyöket nyomogat az arcán. Arra sétál a róka. Jót mosolyog a látványon:
- Mi van nyuszika? Pubertás?
- Frászt! Sörét.

Nyuszika öngyilkos akar lenni. Leugrik a tizedikről. Jönnek visszafelé az emeletek: 10, 9, 8, 7, 6, 5, 4, 3, 2, 1, 2, 1... Nyuszika felkiállt: - Jaj, a hózentrógerem!