- Doktor úr, biztos a diagnózisomban?
- Meglehetősen. De boncolás után teljesen biztosat tudok majd mondani.

Kedves utasaink, itt az Önök kapitánya beszél! Mivel erősen zuhanunk,
ezt megállítandó már kidobáltunk minden nehezéket. Sajnos ez nem volt
elég, úgyhogy utasaink közül kell megválnunk néhánytól. Hogy ne
lehessen kivételezéssel vádolni bennünket, ábécé sorrendben
szabadulunk meg a túlsúlytól. Jelentkezzenek tehát először az "A",
mint afro-amerikaiak!
Természetesen senki sem mozdul...
- Akkor jelentkezzenek a "B", mint barnabőrűek!
Újból senki, csak a sorok közt egy kisgyerek mondja az apjának:
- Te papa, nem kéne jelentkeznünk? Hiszen mi afro-amerikaiak is
vagyunk, meg a bőrünk is barna!
Mire az apja:
- A pofádat befogod fiam, mi most itt NIGGEREK vagyunk, úgyhogy
először a KÍNAIAK jönnek.
Mire a hátsó sorból egy hang:
-Ném kínáái! Sárgá!

Mit vágsz olyan képet, mint egy címzettlen boríték?

Amikor megszülettem, az orvos kijött a váróterembe és így szólt apámhoz: "Mindent megtettünk, amit tudtunk, de mégis kinyomta magát."

A kishivatalnok beront a főnökéhez. Kinyújtja a nyelvét, az arcába önti a kávéját, és a fejére húzza a papírkosarat. Ekkor benyit egy kollégája:
- Csak vicceltem, Józsi. Nincs is ötösünk a LOTTÓ-n...