Az ötvenes évek elején egy kisváros órásboltja előtt hosszú sor kígyózik. Az arra haladó öregasszony megkérdi a hátul állók egyikét, mire várnak.
- Órákat hoztak a Szovjetunióból.
A néni izgatottan felkiált:
- Engedjetek előre! Én ezer közül is megismerem a mienket!

Acélkoporsót találnak valahol Magyarországon, és a muzeológus ok egy része arra gyanakszik, hogy Attila sírját lelték meg. A vélemények azonban megoszlanak, ezért elküldik a csontvázat a Szovjetunióba, hogy az "élenjáró" szovjet tudósok állapítsák meg a valóságot. Egy hét múlva visszaérkezik a csontváz, teljesen össze van törve. Mellette egy kis cetli, ráírva lakonikus rövidséggel:
Attila csontváza.
A magyarok elhiszik, de kíváncsiak, milyen módszerrel dolgoztak a tudósok. Küldik a táviratot a kérdéssel, hamarosan meg is jön a választávirat:
- Bevallotta.

Gorbacsov beszédet tart. A nézőközönség sorai közt:
- Uram, nem venné le a kalapját, nem látom jól Gorbacsov elvtársat!
Nemsokára...
- Uram, nem húzódna egy kicsit arrébb, még mindig nem látom tökéletesen!
Nemsokára...
- Uram, kérem, csak még egy picit...
- Távcsövet ne adjak?
- Nem, köszönöm, az van a puskámon is...