A kommunizmus idején megkérdeznek egy székely tatát:
- Hogy érzi magát ebben a rendszerben?
- Jól.
- Kifejtené ezt bővebben?
- Nem jól.

A székely fia hazamegy meglátogatni az apját. Kopogtat az ajtón, nincs válasz. Újra kopogtat, most sincs válasz. A harmadik próbálkozás sikertelensége után fog egy fejszét és szétveri az ajtót. Bemegy a házba, látja, hogy az apja a tűzhely előtt pipázgat. Megkérdezi:
-Édesapám, nem hallotta, hogy kérdeztem, itthon van-e?
-De hallottam.
-Akkor miért nem válaszolt?
-Hát én bólintottam.

Két székely bácsi barchobázik
- Senderedik?
- Senderedik biza.
- Kunkorodik?
- Kunkorodik biza.
- Pöndörödik?
- Pöndörödik biza.
- Akkó dezoxiribonukleinsav.

A Kínaiak világhódító hadjáratba kezdenek, és szépen lassan eljutnak Székelyföldig.
Felsorakozik a két hadsereg egymással szemben, majd a kínai vezér megbeszélésre hívja a székely vezért, Áront.
- Nem félsz? - kérdi a kínai.
- Há’ mér félnék? - kérdi hetykén Áron.
- Azért - válaszol a kínai -, mert mi 200 millióan vagyunk, ti meg csak 40 ezren.
Elkerekedik Áron szeme, feltolja a kucsmáját, megvakarja a fejét, majd hátrafordul a hadaihoz:
- Emberek! Hova a fenébe fogunk eltemetni 200 millió kínait?