Ki törte be nálatok az ablakot?
A mama. De a papa a hibás, mert félreugrott.

Esti párbeszéd férj és feleség között a házasélettel járó kötelezettségek elvégzése után, kellemes fáradságérzet közepette, egymás karjában. (A házasságban élőknek figyelmeztetésnek, a még szabadoknak, hogy gondolkodjanak el rajta).
Feleség (álmodozón): Mit tennél, ha meghalnék? Újra megnősülnél?
Férj (álmosan): Biztosan nem!
Feleség (izgatottan): Miért nem? Nem érzed magad jól a házasságban?
Férj (óvatosan): De, igen.
Feleség (kibújik a férj öleléséből, felkönyököl és kérdően néz a férjére): Szóval akkor miért nem nősülnél meg újra?
Férj (éberen, odaadóan): Jó, akkor újra megnősülnék.
Feleség (fájdalommal az arcán): Megnősülnél...?
Férj (felsóhajt és átfordul az oldalára)
Feleség (kitartóan): És a mi ágyunkban aludnátok?
Férj (magabiztosan): Hát hol aludnánk?
Feleség (kitartóan): A képeimet kicseréled az övéire?
Férj (értelmesen): Ezt tartanám illendőnek.
Feleség (még mindig kitartóan): És a golfütőimet is használná?
Férje (megkönnyebbülve): Nem. Balkezes.
Feleség (csend).
Férj (fejével a párnában): B... meg!

- Kriszti, hogyan tudod felkelteni a férjed olyan korán?
- A párnája alá teszem a kutyaeledelt.
- És ettől felkel?
- Ettől nem, de utána beengedem a bernáthegyinket...