A finnek szeretik a magányt. Egy történet illusztrációnak:
Megkérdeztem a munkatársaimat, merre kiránduljak a hétvégén. Azt ajánlották, menjek el hajóval erre, meg erre a szigetre. El is indultam vasárnap reggel. A hajó kitett a szigeten, én meg elindultam megkeresni a helyi élet központját, vagy egy vendéglőt, vagy valamit. Hát nem volt azon a szigeten az égvilágon semmi. Egész nap csak a hajóra vártam, este visszavitt a szárazföldre. Hétfőn kérdőre vontam a munkatársaimat, hogy miért vicceltek meg ilyen gorombán. Nem értették a vádjaimat.
- Hát volt ott rajtad kívül valaki a szigeten?
- Mondom, hogy egy teremtett lélek sem.
- Nahát akkor! Kellemes hétvégéd volt.

Üzenetrögzítők
Sajnos nem tudok a telefonhoz jönni, mert bankjegyeket nyomtatok a pincében. Hagyja meg a nevét, és hogy mennyit kér. Ha a rendőrségtől hív, hagyja figyelmen kívül ezt az üzenetet.

Orvos kimegy a szülőszobából a várakozó apukához, kezében a gyerek, mosolyog. Mielőtt odaérne az újdonsült apához, hirtelen feldobja a levegőbe a gyereket, belerúg egy óriásit. A gyerek nekicsapódik a korlátnak, végigcsúszik a lépcsőn, majd egy szinttel lejjebb a kukában landol. Az apuka döbbent arcát látva az orvos elneveti magát:
- Nyugalom, csak vicceltem! Halva született.