Volt egyszer egy szevasz típusu kutyám (SZEtter-kuVASZ keverék), akit így is neveztünk el. Aztán később befogadtunk hozzá egy kidobott kutyust, akinek a Csöves nevet adtuk. Egy épülő, új telepen laktunk, kerítés, kapu sehol nem volt, a kutyák kedvükre kóborolhattak a környéken. Ha kiálltam a bejárati ajtóba és elkiabáltam magam, előbb-utóbb megjelentek. Történt egy nap, hogy szokásos sétájukat végezték, én meg elkészítettem a kajájukat, hívtam volna enni őket. Kiálltam az ajtóba és elordítottam magam: - Szevasz, Csöves! - Mire az utcában baktató rongyos alak egyből megfordult...

A házaspár egy nehéz végigdolgozott nap után lefeküdni készül.
- Belenézek a tükörbe és egy öreg nőt látok - mondja a feleség. - Csupa ránc az arcom, mindenütt püffedt petyhüdt. Nézd, még a karom is milyen lottyadt!
A férj csak hallgat.
- Ejnye! - mondja a feleség. - Igazán mondhatnál valami biztatót hogy egy kicsit jobban érezzem magam a bőrömben!
- Nos - mondja a férje -, a látásod még mindig tökéletes.

- Mi a különbség a réztál és a véletlen között?
- ???
- A véletlen lehet fatális.....

Mi az, négy lába van, asztal, de nem szék? -???? -Asztal.