Napóleon mondása
Azt nem várhatom el tábornokaimtól, hogy tehetségesek legyenek, de azt, hogy szerencsések, azt igen.

Szarajevó megszállása alatt Fáta ki akart jutni a városból, de nem volt semmi lehetőség arra hogy a frontvonalig jusson. A végén sikerült egy autót stoppolni, aki az Igmán hegységig ment, de mivel nem volt pénze hogy fizessen, megegyeztek abban, hogy a „szolgálatával” fizet. Mikor oda értek, a férfi mindent megpróbált hogy „megfizettesse” a fuvart, de nem sikerült. Elkezdett védekezni, hogy értse meg, ő tanult ember, sokat olvas, és így nem mindég sikerül a férfiasságát bebizonyítani. Fáta megörül, tovább ment, átment a hegyen, amikor jött egy teherszállító, akinek a vezetőjével újra megegyezett a „fuvar áráról”, remélve, hogy ennek a férfinak sem fog sikerülni azt megfizettetni. De tévedett. Egyszer, kétszer, háromszor, Fáta már nagyon belefáradt, mire megkérdezte: „Ember, olvasol te egyáltalán valamit?“

Öreg székely házaspár fekszik este az ágyban. Az apóka nézi a faliórát a szemközti falon.
-Te anyjuk!
-No, mi van?
-Ez a vacak már megint áll.
-Megforduljak?