Julist elszerződtették cselédnek a szomszéd faluba, az országos hírű mintagazdához, aki állítólag takarékos természetének köszönhette a gyarapodását.
A lány pár hónapi munka után egyszer csak otthagy csapot-papot és hazaszökik az apjához.
- Hát beléd meg mi ütött, Julis? - kérdi az apja.
- Még nem telt le az esztendő!
- Tudom, édesapám, de idehallgasson: márciusban kimúlt a gazda tehene.
Egész márciusban marhahúst ettünk.
Áprilisban megdöglött az anyakoca, négy hétig nem volt más, csak disznóhús.
Azután májusban a kanca lehelte ki a páráját, úgyhogy májusban végig lóhúst ettünk.
- Julis, Julis, hát ez még nem olyan szörnyű!
- Igen, de most meg a gazda anyja van a halálán…

Haldoklik az öreg skót. Körülötte ott ül a családja.
- Szörnyű, - mondja az egyik, - egy vagyont fog elvinni a temetés!
- Szerintem, - feleli a leendő özvegy, - elég lesz másodosztályú temetést kérni...
- Megfelel egy harmadosztályú is!
Az öreg skót egy kicsit felül az ágyában, és azt pihegi:
- Lovaskocsit ne rendeljetek! Majd kimegyek gyalog.

- Hogy hívják a magyar fodrászt?

- CsuPál.

Meg a buszon: - Kérem vigyázzanak, az ajtók a jobb oldalon záródnak.